2026-os Kávéköltők döntős versei

Pásztor Andrea:
Boldogságterv

Aki kiszakad közülük, az pedig elveszíti a nyelvét. Aztán újra tanul beszélni.

Borbély Szilárd

Akár az is lehetne a vége,
hogy minden szó az enyém,
amit ismerek. Lehet.

De a boldogságom terve az,
hogy mindig előbb vagy később
érjek oda, ahová megyek.

A boldogságom terve az,
hogy máshova érjek,
és ne találjak vissza soha.

Tévedjek el.

Vállaljak felelősséget
azért, aki nekem tartozott —
aztán senkiért.

Anyám szégyenéből
kovácsoljak tudatos lassulást,
nyitottságot az újra.

Zárkózzak be,
és kérjek bocsánatot érte.

Ne gyűlöljem apámat igazán,
és a dühöm legyen végül életerő.

Más neve legyen rajtam csak átmenet —
küzdés vagy komplexus soha.

Szülessek meg egyszer ott,
ahol többször feltámadhatok.

Legyek akkor termékeny,
amikor még teljesen,
vagy már egyáltalán nem lehetséges.

Legyek céltalan,
de találjak elég barátot,
akit még kereshetek,
mire már megy egyedül.

Ha hitet találok,
adjam oda másnak,
ha társat,
adjak cserébe tartást, elveket.

Kérjem Istentől ígéreteinek csak a felét,
aztán kapjak meg mindent, örök életet —
még ha én csak ezt akartam,
ezt az egyetlenegy földit igazán.

Dolgozzak meg azért,
hogy félreértsenek,
hogy én magam is nehezen
fedezzem fel saját nyelvemet.

De a boldogságom terve csupán az,
amiben nincs semmi. A boldogságom terve
üres tér, amiben visszhangzanak a régi szavak,
és elkezdődnek végre a kimondhatatlanok.

Urbán Andrea:
Julianna és Mária és Klára és Andrea

Nem lehetek biztos eljöveteledben.
Mégis látom magam előtt, ahogy hozzáírlak a sorhoz,
és azt mondom neked: üdvözlégy közöttünk.
Hogy sajátoddá kell tenned a szavakat
és a nevedet. Ebben csak magadra számíthatsz.
Így tett Julianna, aki a húsok és fűszerek
nyelvén beszélte el, milyen könyvtár
helyett a konyha gőzében alkotni.
Dagasztani a tésztát, felverni a habot,
emelni a teli edényeket, kiönteni, elmosni,
megtölteni újra élettel. Az Úr van teveled.
Mária a szerelem nyelvéről álmodott,
a házasság nyelvéről, a család nyelvéről.
De egyedül maradt a mondókákkal és
találós kérdésekkel, és felcserélték a betűket
a számok, és a kék szempárt felváltották
a monitorfényes éjszakák és a fejfájás.
Áldott vagy te az asszonyok között.
Klára a béke nyelvére hangolódott.
Harmóniára csend és hallgatás, férfi és nő között.
A mérlegnyelv mégis terhekkel megpakolva,
sokat ő tett rá, sokat nem vesz
észre. Kegyelemmel teljes.
Andrea a szavakba született, próbálja
megfogalmazni önmagát. Fél továbbadni
örökségét. Áldott a méhének gyümölcse.

Sz. Kárpáthy Kata:
eredettörténet

kezdetben volt nagyanyám
aki azt mondta anyámnak
a harmadik gyerek felesleges
harminc felett a hülye szül
de anyám nem hallgatott rá
így kezdetemben ott voltam én
anyám és a haragos nagyanyám

a folytatásban maradtam
és ki akartam lépni a sztoriból
rátekeredtem a köldökzsinórra
azt hittem elég lesz kétszer
senki sem szólt az anyaméhben
hogy három a magyar igazság
haragomban fel sem sírtam

évek teltek el és újra megpróbáltam
felnőtt voltam és sokat olvastam
a kötél leszakadhat vagy lebénulhatok
altasson hát el gyógyszerre az alkohol
gondoltam három a magyar igazság
de senki sem szólt a ráadásról
nem vettem be az utolsó adagot
így a folytatásban maradtam

évek teltek el és azóta nem próbáltam
ha ennyire nem akarnak vinni maradok
útközben jövök rá az összefüggésre
kezdet és vég nagyanyám és én
köztünk anyám mint néma közvetítő
évek telnek el némán sírok magam
haragosan létezem
és folytatódok

Debreczy Csenge Kata:
Szintézis

Bennem mindig újraéledsz.
Két kutyaugatás közt
kisüti a napsugár az ideget,
a kádban habszám-növéssel
fogyatkozik a valóság.
Alkonyatkor puding-eget kóstolok,
Istennel postázok
cserepes virágot elhunyt
Nagyapámnak.
Álmomban tiltom a margót,
és a mező porába írok.
Van, aki a káosztól fél,
én
a
rendtől.

Aldermann D. Judit:
Baedeker retrográdban

1. BÉCS ䷀

A Kelethez sosem jutottál közelebb
a zacc alól felsejlő gésaarcnál
a kávéházban mindig
az erotikus csontfaragványok vitrine mellé ülsz
A rend itt hat vonalból és bonyolult csomókból áll,
a fény pedig kerülőúton ér el hozzád,
érmék visszhangján megpattanva
Az arcban és a zambiai kávé zaccában közös, hogy
jelentésük csak fentről nézve látszik
A tojáshéj porcelán alján át felfejthetetlen mintát látsz,
de eldöntötted: hiszel neki
Most még ez a z e g y e t l e n h e l y e s o l v a s a t

2. ORANGE ䷀

A rómaiak nemcsak a színházukat,
de a madaraikat is itt hagyták:
a nyári napfordulóra tartanak épp
a francia galambok,
a szél északkeleti irányba röpteti őket
„Ez egy jel!” és már nem
t e d ö n t ö d e l m i t j e l e n t
Az augur szerint sem a válasz számít,
hanem az: meddig hagyod nyitva a kérdést

3. PRÁGA ䷀

Mielőtt szállásfoglalás nélkül felszállsz
a Gólem által koptatott macskakövek városába
még egyszer, utoljára elemzed a képletet
A rózsakerteken át eljutsz
a borostyánárusok és a marionettesek utcáiba
ahol találkozol: vele
épp mikor a Merkúr retrográdban van
Megfogadod, hogy nem méred ki újra a szögeket és
m i n d e n t m e g t e s z e l, hogy ne küzdj
a bolygóhatások ellen
De az ő neve Woland és most még te vagy a homonculusa

4. BUDAPEST ䷀

A Rákóczi téren láttad meg
és annyira akartad, hogy a vonalak változzanak
vagy, hogy valaki másképp olvassa őket
Fel sem tűnt, hogy a nagyanyádtól örökölt,
egyedül számodra felbecsülhetetlen értékű aranygyűrűd
már a tenyerében van –
lenyelte
Próbálod kirázni belőle, kell –
h o g y é r t e l m e l e g y e n
Ő a hosszú élet ígéretével ajándékoz meg,
de hogy milyen lesz, azt nem árulja el

5. LONDON ䷀

Persze hogy a Portobello Road színes forgatagában
tűnik fel: már nem is felülről, hanem kívülről,
már nem is a választ, hanem a kérdést,
hogy nem látod azonnal, ami a föld alatt nő, csak az ellenállást
h o g y v é g i g o d a t a r t o t t á l, a h o n n a n i n d u l t á l
és mire a sétád végén, mert –
az egész várost a talpaddal akarod felzabálni –
a Speedy’s Sandwich Bar-ig jutsz az ötóraira,
megérted, hogy már a bécsi csészében sem láttál mást
csak azt, hogy rég eldöntötted

6. BERLIN ䷀

Európa minden őrültjei, gyönyörű torzszülöttei,
megszállott varázslói, gyűljetek az asztal köré
Nincs cselekvés, ami az idővel szembemenni képes
Nincs repedt felület, amin a kép szétesne
A felszín alatt minden dübörgő technóra
csúszik szét a weddingi temetőben,
a jelek eltűntek a szomszédos Ungarnstrasséról
Az asztaltáncoltatók az asztalokon táncolnak,
te p e d i g o t t á l l s z: jelölő, jelentés nélkül

7. VELENCE ䷀

Nem azért, mert megértetted
hanem mert már nem kell értened
Mire a kurtizánok hídjáig jutsz,
minden sarkon elképzelve Veronica Francót
a d o l g o k m á r c s a k ú g y t ö r t é n n e k
anyáddal és veled, a rózsaszín felsődben,amit többé nem viselsz
A nap ebben az öt évvel ezelőtti szögben
épp úgy törik meg a tökéletesen sima felületen,
hogy attól Murano és Burano fényei
örökké visszhangot vetnek,
mikor hajóról nézed a fodrozódást
Később bármely parton állva,
bármely kaviccsal a kezedben
tengeribeteg leszel, mert te vagy a gömb
amiben hullámzik a –

8. KOPPENHÁGA ䷀

22 évvel ezelőtt hallottál először Dániáról
úgy, hogy igazán érdekelt is, mi van ott
Egy nagy árkánumnyi élet telt el,
mielőtt megértetted volna:
nem a rendszereid mondják meg,
hanem, hogy meddig maradsz bennük
Mostanra minden kiterítve fekszik előtted:
a kérdések, a keresések, a hibák
Mind hozzád tartozik
é s t ö b b é e g y i k s e m m o n d r ó l a d s e m m i t

*

Ekkor kilépsz a körön kívülre

Az ablakod alatt álló cseresznyefa alól
kiásod a kincset, rajta felirat:

„N m az a k rd s, val sn k t kinhető-e bá mel jós at,
h nem a , m t t szünk, m kor j shoz v zet a szüks g”

Húzz nyolc lapot!